December huszonnegyedike környékén rendszeresen zaklat a gondolat, hogy vajon hányan és hányan lehetnek szerte a Földön, akik nem tudják, mit jelent adni; nem a szoros értelemben vett mozdulatról van szó, hanem egy lelki tartalomról, magatartásról.
Bármi profanizálás nélkül elmondható, hogy az emberi viszonyrendszerek igen egyszerű folyamatokban működnek: adok és kapok. Érzelmet, gesztust, szavakat (ide tartoznak a tárgyak is, de ez most a legkevésbé fontos). Akkor érezzük jól magunkat, ha egy kimondatlan, íratlan egyensúly keletkezik: úgy érzem, hogy bármiféle kényszer, vagy erőltetettség nélkül kapok a körülöttem lévő emberektől, ebből pedig erőt merítek, hogy én is adhassak. Még egyszer mondom: érzelmeket, gesztusokat, szavakat. Az az ember sosem fog mosolyogni, akire a társai (családja, felesége, tanára) nem mosolyog. (Lazán ide kapcsolódik az, amit egyszer egy író mondott: „Minden embernek szüksége van arra, hogy más embereknek szüksége legyen rá.")
Úgy vettem észre, hogy napjainkban sokan torz mintákat követnek, ami az adok-kapok magatartást illeti. Nem tudom megérteni például azokat az embereket, akik csak kivenni akarnak ebből az egészből. A világból, a másik emberből. Akik csak azt a kérdést teszik fel: „Jó, de ÉN mit kapok?", és sohasem azt, hogy „Mit tudok adni/hozzátenni?" Ezek a kérdések tetszőleges élethelyzetben behelyettesíthetők: munkában, családban, bármilyen nexusban. Való igaz, hogy az individuum korát éljük, individuális karrierben gondolkodunk - a pályakezdők is általában azt a kérdést teszik fel, hogy „Mennyit kapok?". Hogy milyen munkáért, azt többnyire mindegy is. Kivenni akarunk a rendszerből, és felhalmozni. Lelki gyökerek híján az talán megtart.
Karácsonykor fontos ezen gondolkodni: mit jelent adni és kapni. Érzelmi szinten, és társadalmi szinten, mert ez a kettő a legfontosabb. A tárgyi része csak a ráadás.
Ebben kérlek, hogy segíts Uram.
Cimkék: adni
Minden ember alapigénye, hogy szeretve legyen, és nincs kézenfekvőbb bizonyíték a szeretettségre, mint az önzetlenül kapott ajándék.
Kissé kérdésessé válik a dolog azonban, ha ajándékom a viszonzás hátsó gondolatából származik. Az ajándékozás gesztusával ugyan kifejezhetem nagyrabecsülésemet és szeretetemet, – ugyanakkor jól esik, ha ezt viszonozzák, – mégis pl. a túlzó nagy ajándék fölvetheti, hogy jogosulatlan előnyökhöz akarok jutni ezáltal.
Mindez sokszor finomságokon múlik, – a két fél előzetes bizalmi kapcsolatán, azaz, hogy nem értik félre egymást.
Nem a kapás kívánsága a mai társadalmunk rákfenéje, hanem a rablás-jellegű szerzés.
Vészesen lecsökkent a társadalmi tőke alapját képező bizalom már a kisebb közösségeken belül is, – így azután mindenki a saját biztonsága érdekében a legtöbbet akarja megszerezni az elérhető javakból.
A vezető elit nyilvánvalóvá vált tülekedése a nagy vagyonok megszerzése körül, – a felszínre került botrányos bűnesetek például szolgálnak az egyszerű polgár számára is, és „ a hülye azért nem vagyok” elv alapján megszerzi ő is amit tud, akár törvénytelenségek árán, ha nem nagy a lebukás veszélye.
Az egész magyar társadalmat áthatja ez a mentalitás, – miközben mindenki a mások erkölcseinek romlásán sopánkodik.
A törvénytelenség vált szabállyá, hiszen a pénzügyi „játszmák” hivatalosan elismert szabályai mellett bárki milliomossá válhat anélkül, hogy bármi értéket letett volna a társadalom asztalára. (Csak az első milliót kell valahogy megszerezni!„)
A megszerzett vagyon már a szeretettség látszatával is ellátja a tulajdonosát, – sőt önönmagát is adakozóvá teheti, – így azután helyre áll a világ rendje: mindenki szeret mindenkit, – megnyílik az égi boldogság útja ! ! ?
Jellemző egy igen vallásos ismerősöm nyilatkozata: ” azért akar sok vagyonra szert tenni, mert ő adni szeretne. ( természetesen annak, akinek ő akar! )
( Hát így vagyunk mi magyarok!)
„...s odaadom cserébe egyetlen földi értékem: személytelen világjobbító filozofálgatásom.”
Minden hétfőn.
adni (1), ajánló (1), alázat (1), boldogság (1), bölcsesség (1), bűn (4), cigányok (1), erő (1), felelősség (1), fájdalom (2), félelem (1), gonosz (1), gyengeség (2), gyermek (2), hallani (1), halál (3), harag (1), hit (1), hitetlenség (1), hála (1), húsvét (2), ima (6), kegyelem (1), kirekesztés (1), káromlás (1), levegőoszlopok (2), lélek (5), meditáció (1), megbocsátás (1), megtérés (1), mennyország (1), mese (1), miatyánk (1), nagyság (1), paradicsom (1), pogányság (1), rohanás (1), szentek (2), szentháromság (1), szentmise (2), szentség (1), szenvedés (2), szeretet (1), számmisztika (1), sátán (3), tanítványok (1), teremtés (1), tisztítótűz (1), titok (1), túlvilág (1), világ (1), állatok (1), értelmiség (1), ószövetség (1), üldöztetés (1)
© 2008-2010, IGEN