„A szerencséből sosem elég!" - olvasom egy óriásplakáton. Dehogynem! (Ezért nem kellene, hogy életbölcsesség híján lévő huszonéves kreatív szakemberek fogalmazzák azokat a rövid üzeneteket, amelyek állítólag leginkább bekúsznak a 21. századi ember elméjébe.)
A szerencséből igenis elég! Mert igen veszélyes drog, jóval veszélyesebb csúnya nővérénél, a szerencsétlenségnél. Mert megszokja az ember. S ha már megszokja, el is várja.
Még a munkával, szorgalommal, kitartással elért sikerből is megárt a sok. Ha az ember sok mindent tud, egy idő után hajlamos azt hinni, hogy mindent tud (ld. ősbűn, gyümölcs, kígyó). Ha pedig ízlelgeti a mindentudás fájának gyümölcsét, amit ember nem ehet, nem Isten bünteti meg. Távolról sem! Ha büntetne - s ez talán általában is igaz - egyből meg is bocsátana, hiszen Őt nem köti az idő. Végül is nem csinálna semmit, tetteinek automatikus ellentézise lehetne...
De lépjünk vissza a skolasztikus okoskodásból az alapkérdésünkre: mennyi elég a tudásból? Ha a Nagy Szerető tényleg olthatatlan szerelemmel lobog értünk, hát előre figyelmeztet a határainkra. Addig jó tudni, amíg az Felé vezet. S innen jó eggyel tovább lépni, megtapasztalva alázattal, mit nem tudunk.
Örülni a tudásnak az első fázis. (Ez nem azt jelenti, hogy nincsen nulladik, ne parkolna ott, a tudás előtti élvezet ördögi spiráljában számtalan testvérünk.) Tudatlannak érezni magunkat, s szerencsétlenséget szenvedni a második. Keresztes Szent János lelkének sötét éjszakája. A harmadikban, s végsőben szerencse és szerencsétlenség már nem annyira számít. Fáj persze, de nem a zsigerekig. Ez az életszentségben élő mélyen rejlő egykedvűsége, aki mégis képes feláldozni magát a világért, egy testvéréért, sőt akár egy szóért is. HA ez Teremtője felé vezeti.
Add meg, Uram, kérlek, hogy csakis annyit tudjak, ami feléd vezet! Égess ki belőlem már itt a földön minden salakot, hogy ajkam tiszta legyen! Bocsáss meg Atyám, hogy a Te útjaidat magyarázgatom! Jöjjön el, kérünk, a Te országod! Mert már nem bírjuk sokáig.
„...s odaadom cserébe egyetlen földi értékem: személytelen világjobbító filozofálgatásom.”
Minden hétfőn.
állatok (1), adni (1), ajánló (1), alázat (1), ószövetség (1), értelmiség (1), üldöztetés (1), bölcsesség (1), bűn (4), boldogság (1), cigányok (1), erő (1), fájdalom (2), félelem (1), felelősség (1), gonosz (1), gyengeség (2), gyermek (2), hála (1), halál (3), hallani (1), harag (1), húsvét (2), hit (1), hitetlenség (1), ima (6), imasuli (1), káromlás (1), karácsony (1), kegyelem (1), kirekesztés (1), lélek (5), levegőoszlopok (2), meditáció (1), megbocsátás (1), megtérés (1), mennyország (1), mese (1), miatyánk (1), nagyság (1), paradicsom (1), pogányság (1), rohanás (1), sátán (3), számmisztika (1), szentek (2), szentháromság (1), szentmise (2), szentség (1), szenvedés (2), szerencse (1), szeretet (1), tanítványok (1), túlvilág (1), teremtés (1), tisztítótűz (1), titok (1), tudás (1), világ (1)
© 2008-2024, IGEN