Félelmetes, mennyi mindent tudunk a túlvilágról. Tudjuk, hogy a mennyben a szeráfok kórusa dicsőíti az Atyát, a tisztítótűzben az ideig tartó szenvedés is messze elviselhetetlenebb minden földi kínnál, hogy a pokol lángjairól ne is beszéljünk. Ha igazán áhítunk rá, megismerhetjük Jézus minden tanítását és életének lényeges mozzanatait, a Jelenések könyve pedig pontosan leírja végnapokat.
Honnan ez a mély és részletes tudás arról, amit egyikünk sem tapasztalt meg? Racionális - azaz evilági - síkon a Szentírásból, a hagyományból, és az egyházi tanításból, ezek rengeteg tapasztalatot, elmélkedést, logikai következtetést, vitát és kinyilatkoztatást sűrítenek össze, alkotnak kristállyá. Irracionális - azaz nem evilági - síkon minden, amit a tudunk, kegyelem. Isten felfedegeti titkait azok előtt, akik kedvesek számára. Isten számára pedig mindenki kedves. A kegyelem elnyerése ugyanakkor rajtunk is múlik. Befogadó, azaz kegyelmi állapotban kell lennünk. Egyéb adottságaink azonban itt nem játszanak szerepet. Az Úr titkait a maga szintjén megértheti az egyszerű és az iskolázott, a balga és az ügyes, a gyenge és az erős egyaránt. Aki megkapja a kegyelmet, az megkapja az isteni bölcsességet és a jézusi békét is. Ezért nem kell feltétlenül okosnak vagy intelligensnek lennünk ahhoz, hogy bölcsek legyünk. Sőt, világi okosságunknak csak akkor van értelme, ha az a Teremtőre irányul és együtt nő alázatunkkal.
Ne az a cél lebegjen hát szemünk előtt, hogy önmagunkat művelve magunk legyünk egyre okosabbak, hanem Istent akarjuk megérteni, szemünket reá emeljük. A különbség árnyalatnyinak tűnik, de lényegbevágó.
A saját tudásbeli tökéletességére törő ember Istenhez akar hasonlítani, s ha ez sikerülne neki, már nem is lenne szüksége Istenre. Ő a tudás fáját ostromolja, az egyetlen tiltottat, míg az összes más kegyelem gyümölcsét, ami neki adatott, észre sem veszi. Szája kiszárad és keserű lesz a hiábavaló vágyakozástól.
Az Istent kereső ember elfeledkezik önmagáról, a tiltottat gondosan elkerüli. Nem is fantáziál róla, így oda tud figyelni az összes többi fa gyümölcsének ízére. Az ilyen ember előtt Isten felfedegeti titkait, s ezzel megízlelteti vele a mennyei béke ízét.
Melyikük kapott többet?
„...s odaadom cserébe egyetlen földi értékem: személytelen világjobbító filozofálgatásom.”
Minden hétfőn.
állatok (1), adni (1), ajánló (1), alázat (1), ószövetség (1), értelmiség (1), üldöztetés (1), bölcsesség (1), bűn (4), boldogság (1), cigányok (1), erő (1), fájdalom (2), félelem (1), felelősség (1), gonosz (1), gyengeség (2), gyermek (2), hála (1), halál (3), hallani (1), harag (1), húsvét (2), hit (1), hitetlenség (1), ima (6), imasuli (1), káromlás (1), karácsony (1), kegyelem (1), kirekesztés (1), lélek (5), levegőoszlopok (2), meditáció (1), megbocsátás (1), megtérés (1), mennyország (1), mese (1), miatyánk (1), nagyság (1), paradicsom (1), pogányság (1), rohanás (1), sátán (3), számmisztika (1), szentek (2), szentháromság (1), szentmise (2), szentség (1), szenvedés (2), szerencse (1), szeretet (1), tanítványok (1), túlvilág (1), teremtés (1), tisztítótűz (1), titok (1), tudás (1), világ (1)
© 2008-2024, IGEN