Imasuli

Miért a lelki szárazság? [+]

2009. szeptember 30. 9:04 / Jakab

Még a hitüket megélőket is letaglózza néha a lelki szárazság. Letargia ez, döntésképtelenség, csőlátás a rosszra, megoldhatatlannak tűnő, fölénk tornyosuló problémák. A szükség közepén vagyunk, s nem tudunk segítséget kérni, még imánk is sekély.

Hibásak vagyunk-e a lelki szárazság kialakulásában? Általában igen, de nem feltétlenül, mint az Jób és maga Krisztus példája is bizonyítja.

A Mi Urunk Fiát is legalább kétszer ellepte a lelki szárazság. Az olajfák hegyén, midőn legyőzte az önmegváltás kísértését, majd amikor agóniájában így kiáltott: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?" Az elsőről köztudott, hogy Jézus ha csak egy pillanatra is, de megingott, a másodikról azonban soha nem gondoljuk, hogy istentagadás volna. Helyesen, de furcsa módon. Hiszen Teremtőnk soha nem hagy el minket, mi Őt annál inkább. Jézus azonban nem hagyta el Atyját, sőt, az ágra szegezve már nem csak tanítása és tettei, de teljes léte, ezer sebe kiáltott hűségéről.

A Végső Úr talán ilyesmit válaszolhatott fiának: „Eltávolodtunk, de nem én hagytalak el téged. Te vállaltál közös sorsot az engem elhagyó emberekkel. Nem saját bűnöd, de minden bűn és az ősbűn miatt, amelyet magadra vettél. Te ne félj, csak rövid időre nélkülözzük egymást. Én attól el nem zárkózom, aki hozzám vágyik."

Lelki szárazság. A tünetek világosak, de mi az ok? Tanítónk szavai pontosak: ilyenkor a Szent Lélek Isten hagy alább bennünk. Ezt megelőzi vagy követi földi létfeltételeink sorvadása is. Éltetőnk nem csak harmadik személye, de a minket éltető fizikai dolgok által is gondoskodik rólunk. Lelki szárazság idején ezeket is nehezebben hasznosítjuk. Van étel, de nincs étvágy, a mozgás segíthetne, de lusták vagyunk rá, nőnek a betegség életesélyei.

S mi a teendő? Ima s kivárás. Felületesen nézve semmittevés, valójában állhatatosság. Élünk a jobb pillanatainkban lefektetett vonalak mentén, nem ilyenkor hozunk nagy döntéseket. Korábbi nagy döntéseinket nem másítjuk meg, mert a kísértés pillanatai ezek. Abban a biztos tudatban, hogy csak rövid ideig kell nélkülöznünk Szerető Rokonunkat. Mert bár a paradicsom óta nem látjuk Őt és szolgáit, miután a kerubokat őrnek állította, titkon őrangyalait is utánunk küldte, hogy vigyázzák minden lépésünket.

Cimkék: lélek, ima

Hála bűneimért [+]

2009. szeptember 21. 9:22 / Jakab

Életgyónást végeztem, Uram. Nem tartottam magam nagy megtérőnek, de egész „szép" kis lista jött össze. Felidéztem életem korszakait, s azokat a cselekedeteimet, amiket bűnnek gondolok.

De bűnök ezek? S a többi, biztos volt még. Nincs bennünk kis piros bűnjelző lámpa, s felvevő, ami mutatná a régi határátlépéseket. A lelkiismeret van, de nálam kezd néha lelkizéssé fajulni. Meg hát az önigazoló készségem is igen fejlett.

Máskor meg persze sikeresen elnyomom a lelkiismeretet. Korabeli érzéseimre visszagondolva például nem volt bűntudatom az első kapcsolatomnál, kisgyerekkori keményfejűségemre pedig anyukám hatására még büszke is voltam. Az egyetemen elhanyagoltam a közösséget, mivel katonaság alatt túl sok magából kivetkőzött embert láttam, s mélyen letört, hogy a gólyatábor ennek folytatása. A bűnök egy részére tehát nem tudom nyugodt szívvel azt mondani, hogy ma nem követném el, bár már bánom. Ez bűn?

A lelkigyakorlat során azt is végiggondoltam, milyen hatással vannak a rámrakódó bűnök. Úgy látom a régen elkövetett s többnyire már elmúlt bűnöket, mint természetem, mai életem béklyóit. Most tehát az egyetlen lehetséges, de annál tökéletesebb módon megszabadultam tőlük.

De miért volt szükség rájuk? A bűnbánat részeként a Te szándékodat is végig kellett gondolnom. Az pedig jó. Biztos, hogy nem azért engeded nekünk a bűnt, hogy az orrunkat dörgölhesd bele. Hisz melyik jól sikerült kisgyerek hallgat a magasztos apai intelemre, ahelyett, hogy saját kárán tanulna? Ez rendjén is van, hacsak a gyerek nyakát nem szegi.

Így hát, Nagy Pedagógus, - a nyakunkszegéstől őrangyaloddal védve - a leghatékonyabb módon tanítasz minket. Arra, amit nem hiszünk bűnnek, ahol nem ég a kis lámpánk. Igazán nem vagy tekintélyelvű!

Nekem nem jutottak látványos bűnök és megtérés, mint Szent Ágostonnak, vagy Ignácnak. Nem tudok annyira undorodni sem tőlük, így valószínűleg igencsak középszerű maradok, nem lelketlen, de amolyan lelkizős. Kérlek uram, a te kegyelmeddel segíts be végül egy kis középszerű helyre a Te országodba! S ha a bűneimen keresztül segítesz, hálát adok értük.

Cimkék: bűn

Lelki termékenység [+]

2009. szeptember 14. 9:54 / Jakab

Én Uram, én Istenem!
Te saját hasonlatosságodra teremtettél, így bennem is megvan a Te végtelen jóságod.
Az első emberpár az én ősöm is volt, így bennem is megvan a bűn aljassága. Saját gyarlóságom, a sátán cselvetése nem hagy kikezdetlenül.

Most szárnyal a lelkem.
Kérlek, most hallgasd meg kéréseimet!
Adj eszet és józanságot, hogy olyat kérjek, ami a Te országod hozza közelebb, s nem az én földi javamat szolgálja!
Adj bátorságot és türelmet, hogy megharcoljam, amit kell, s elfogadjam, amit kell!
Hallgasd meg könyörgésemet; a Te utadat járjam, s ne az enyémet, a Tiéd legyen az enyém!
Hadd éljem meg azt a nevet, amit nekem adtál, hadd háláljam meg azt a jóságot, amit felém mutattál, amikor az idők kezdete előtt kigondoltad, mi lehet belőlem!

De volt és lesz, amikor kiszárad a lelkem.
Légy elnéző bűneimmel, ne figyelj, amikor számon kérlek!
Csukd le szemeid, amikor rest vagyok a jóra, csukd be füledet, amikor szeretteimet bántom!
Most figyelj rám Uram, s ne akkor, amikor letaglóz a lustaság, hatalmába kerít a torkosság, felfúj a kevélység, elvakít a tetszeni vágyás!

Add meg minden embernek, hogy úgy nézzen embertársára, mint Isten képére. Hogy ne a veszekedő, kapzsi, alávaló másikat lássa, hanem a családját szerető, önzetlenül segítő, jóságos másikat. Add, hogy jobban úgy nézzünk ki, mint Te, hogy eljöjjön a Te országod!

 

Miért nem tértek meg? [+]

2009. szeptember 3. 0:08 / Jakab

Hogyan lehetséges, hogy Jézus kínhalálig tartó Isten-hűségét és ellenség-szeretét, a halálát kísérő csodajeleket, s legfőképpen a feltámadását látva nem tértek meg üldözői? Ha már Isten-fiúságát nem ismerték fel, míg élt, hogy-hogy nem gondolkoztatta el őket a földrengés, a templom megrepedése és a szentek feltámadása? Hiszen a zsidók vallásos emberek voltak, tudniuk kellett, hogy ezeket az eseményeket csak a Teremtő tanúságtételeként értelmezhetik.

A válasz talán a bűn természetével magyarázható. A bűnben az igazi rossz nem annak egyszeri elkövetése, hanem az ahhoz való ragaszkodás, megátalkodottság, egyre mélyebbre süllyedés. Ezért oly nehéz kimondani azt az egy szót, amiért az irgalmas Atya minden vétkünket megbocsátja, ezért olyan nehéz bemenni a gyóntatófülkébe, s ezért nem helytálló az a felületes vád, hogy a katolikusok nyugodtan elkövethetnek bármilyen bűnt, csak gyorsan meg kell gyónniuk.

A bocsánatkérés már Ádámnak és Évának sem ment, pedig ők színről-színre látták Istent, s valószínűleg sejtették a kiűzetés szörnyű következményeit minden leszármazottjukra. Lehet, hogy ha egy szóval kérték volna, nem űzetnek ki. De miért is oly nehéz kimondani ezt a szót?

Azért, mert nem csak hangok megformálását jelenti, hanem a bűn teljes és töredelmes megbánását, az attól való elfordulás szilárd elhatározását. Ez az az elfordulás, ami nem megy az emberiségnek, s ami miatt a 2000 évvel a sátán legyőzése után is a bűn bugyraiban vergődünk.

A Jézus halálára való reagálás, illetve saját bűneikre való reflekció négy mintapéldája Péter, Júdás, Pilátus és Kajafás. Bár különböző mélységben, gyengeségből vagy gonoszságból mindnyájan elárulták Jézust. Pétert az teszi a szentek között az egyik legnagyobbá, hogy azonnal felismerte vétkét, örökre el tudott fordulni a gyengeségétől (Quo vadis Domine?), és bízott az atyai megbocsátásban. Júdás ugyanúgy azonnal felismerte bűne mélységét, tragédiája abban rejlik, hogy nem hitte el, az Atya és a Fiú szeretete nagyobb minden bűnnél. Pilátus Péterhez hasonlóan gyenge volt ahhoz, hogy a tudtára adott igazságot megvédje a rágalmazókkal szemben. Sorsáról keveset tudunk, de valószínűleg megbánta vétkét, s talán bocsánatot nyert.

Kajafásról a Golgota után szintén nem szól az írás, de a sírt őrző katonák lepénzeléséből és a tanítványok további üldözéséből tudjuk, hogy a főpapoknak ez a lecke sem volt elég. Nem tudták lehajtani a fejüket, és kimondani azt az egy szót, amitől meggyógyult volna lelkük. Írástudók és szemtanúk lévén lelkük mélyén tudniuk kellett az igazságot, de saját karrierjük és hatalmuk többet ért nekik ennél. Mivel pedig az igazság Krisztus, az élő Istennél tartották többre magukat. Ez pedig nem más, mint az ősbűn, ami ránk ragadt, s amitől csak Péterként tudunk megszabadulni.

Cimkék: bűn, megtérés

Leírás

„...s odaadom cserébe egyetlen földi értékem: személytelen világjobbító filozofálgatásom.”

Minden hétfőn.

Keresés

Keres

Cimkék

állatok (1), adni (1), ajánló (1), alázat (1), ószövetség (1), értelmiség (1), üldöztetés (1), bölcsesség (1), bűn (4), boldogság (1), cigányok (1), erő (1), fájdalom (2), félelem (1), felelősség (1), gonosz (1), gyengeség (2), gyermek (2), hála (1), halál (3), hallani (1), harag (1), húsvét (2), hit (1), hitetlenség (1), ima (6), imasuli (1), káromlás (1), karácsony (1), kegyelem (1), kirekesztés (1), lélek (5), levegőoszlopok (2), meditáció (1), megbocsátás (1), megtérés (1), mennyország (1), mese (1), miatyánk (1), nagyság (1), paradicsom (1), pogányság (1), rohanás (1), sátán (3), számmisztika (1), szentek (2), szentháromság (1), szentmise (2), szentség (1), szenvedés (2), szerencse (1), szeretet (1), tanítványok (1), túlvilág (1), teremtés (1), tisztítótűz (1), titok (1), tudás (1), világ (1)

Bejelentkezés

Felhasználó:

Jelszó:

Belépés Regisztráció

IGEN Cikkgyűjtő

Utolsó hozzászólások

  • Nincsenek hozzászólások.

© 2008-2024, IGEN