Imasuli

Uram, kérlek, csapj a számra, ha káromkodom. Minden jesszusmáriáért és oltárijóért is!

Nem, kérlek, mégse csapj a számra.
Noé óta nem irtasz ki minket;
Fiad születése óta már nem csapsz.
De add, hogy a bennem lakó lelked rámszóljon.
Csendben, este, vagy az erdőben, ha egyedül futok, és Veled próbálok szóbaelegyedni.
Vagy amikor a legalkalmasabbnak tartod:
Nehogy már én mondjam meg mikor.

De azt is kérem, ne szóljon rám a nemtőledvaló bigott lelkiismeretem, ha csúnyát kell mondanom.
Tolvajt kiáltsak a villamoson, ha látom; ne féltsem a kabátom, ha részeg stricije k-ját veri az utcán, s ne azzal menjek oda egyet köhintve, hogy "Elnézést a zavarásért, csak azt szeretném mondani..."

Zsidónak nevezzem a te népedből való testvéremet és ne magyarországi zsidó származású magyar polgárnak. Kérlek, nevük kinemmondhatóságával legfeljebb a mi könyveinkből engedd őket kitörlődni, de a Te Könyvedből ne!

Figyelmeztess engem, és figyelmeztess rajtam keresztül másokat is, ha rutinszerűen szidják a Te anyádat, a mi anyánkat, az én égi édesanyámat, hogy erre is bepöccenjek, ne csak ha a földit szidják.

De ha bepöccenek, és várhat egy kicsit a dolog, azt is add meg, hogy számolhassak tízig: szent haragot adj nekem, s ne evilágit! De inkább felejtsd el mindezt, és azt add meg nekem, amire Te gondoltál, amikor az én nevem eszedbe jutott. Azon a néven szólíts, amit Te adtál nekem, s ne azon, amit mások és én aggattam magamra!

Cimkék: harag, káromlás

HOGY MEGHALLJUK! [+]

2009. március 14. 0:27 / Kerub

Uram, Istenem! Aki vagy, akit nem mertünk neveden szólítani, s aki Fiad által nem csak bemutatkoztál nekünk, de neveddel legközelebbi rokonoddá is fogadtál minket, teremtményeidet, akik mérhetetlenül kisebbek vagyunk Nálad, mégis a Veled egylényegű Fiad testvérei, a Tebelőled forrásozó Szentlélek templomai!

Hívsz minket Urunk, minden nap. Egyedi csodaként gondoltad ki lényünket és életünket, s mérhetetlen lényegretörésedben egyedi nevet adtál mindannyiunknak, amelyet megélhetünk. A Te csodád, hogy a hely és idő általad alkotott törvényét betartva a történelmi pillanathoz, helyzetünkhöz és képességeinkhez mérted feladatunkat, hasznos társaddá téve minket a teremtésben.

Mégis, hogy ne roppanjunk össze a feladattól, az isteni törvényeket isteni szeretettel egyszer felülírtad - legalábbis így érti korlátolt elmém - kétezer éve. Ekkor az időket előre s visszamenőleg teljessé tetted: lelked és kegyelmedet adtad mindannyiunknak egyedi életfeladatunkhoz, legyünk bár tízmilliárdnyian.

Add kérlek, hogy ne kövessem el életem lehetséges második legnagyobb hibáját azzal, hogy nem hallom meg, pontosan mi a Te hívásod. De legfőképp a legsúlyosabbtól óvj: hogy nem veszem észre: HÍVSZ, s nem csak a magam napi örömeire csámborgok a világban!

Küldetés, misszió, feladat: a sátán régi céltáblái. A küldetés-nyilatkozat silány termékeket ontó multik brossúráinak címlapjain virít, a misszió nem túl bajtárs erős államok iraki hadikalandjaiban való részvétellé züllött, a feladat pedig a legtöbb embernek adott idő alatt minél több pénzt keresni.

Büntetésük az idő maga, amelyet tékozolnak, de mérhetetlenül kapzsian, nem úgy, mint kapták. Az idő, amely eltört a világban, rabszolgai zsarnoksága alá hajtotta a pénzen kondicionált modern, kapzsi embert.

Add Uram, hogy tudjuk használni a Te legtisztább ajándékodat, a nekünk adott időt, Életet! Életünk vegetálásból küldetéssé legyen, létünk siralmas nyomorból szent dicsőséggé a Te dicsőségedre, nevünk holt betűből és nyilvántartási kódból a Te újabb és újabb fiaid drága igéjévé, Új Emberré!

 

Cimkék: hallani

FÁJDALOM [+]

2009. március 13. 11:23 / Jakab

Vonaton ülök, sürgős dolgom nincs, de van nálam elég munka, körmömre ég. Kisebb baleset érte a kislányomat, nagyon fájt neki. Csak most megyek hazafelé, még nem találkoztam vele. Fáj.

A fájdalom lelki: s az éjszaka fásultabbá tette. Nem reggeliztem, van nálam elemózsia, de nincs kedvem hozzá. Nem baj, hamvazó szerda van. Inni sincs kedvem, dolgozni se. A lélek nem kéri a test szolgáltatásait, s nem is szolgáltat. Egyszerűen lenni szeretne.

Mire akarsz ezzel tanítani Uram? Meg kell értenem, vagy elég, ha hiszem, hogy Te jó vagy és ez is a javunkra szolgál. Javunkra, a te isteni tervedben. De ha hiszem is, valahogy meg kell értenem. Nem tudattalan atomnak teremtettél, nem ösztön vezérelte állatnak: eszet adtál nekem, néha már azt hiszem, egész sokat értek a világból.

Jób is azt hitte. Meg azt is, hogy mivel ő istenfélően jó, az Atya nem szúr ki vele. Hitte szilárdan, még akkor is, amikor elvesztette hétezer juhát, háromezer tevéjét, ötszáz igabarmát és ötszáz szamarát. Azaz az összeset. Aztán minden szolgáját, kivéve a hírmondókat. Hitte szilárdan még akkor is, amikor elvesztette hét fiát és három lányát. Azaz az összeset. Aztán fekélyt kapott, elhagyta felesége, elárulták barátai. Nem bírta tovább, tudni akarta, miért. Mi tudjuk, az ördög kezébe adta Isten, próbatételül. De biztosan nem mindig ez az ok.

Pio atyához ment egy vak, gyógyítsa meg. "Megtehetem, de elkárhozol. Vagy vak maradsz, de üdvözülsz." Bármit választ, fájdalom. Miért nem üdvözülhet gyógyultan? Te tudod, Istenem.

Nekem csak egy távoli barátom halt meg egy hónapja, de 32 éves volt és jó ember. Tetszett neki a sógornőm, a fiamat fafaragásra tanította, én pedig őt az egyetemen. A szülei szegények. Miért?

Nekem csak egy ujjpercét vesztette el ma a kislányom, de fáj. A feleségem mindkétszer csodát kért tőled. Elsőre nem kaptunk, a Lázár történet nem ismétlődött. Az ujjat visszavarrták, de az orvos szerint kicsi az esély, hogy befogadja a szervezet. Szerintem nagy. Nem tudjuk majd, csoda-e vagy csak szerencse.

De kell tudnunk? Van különbség? Nem csoda-e, hogy élünk egyáltalán? Hogy szüleinket nem vitte el az ÁVÓ, nem vetéltek el, hogy annyiszor nem ütött el az autó, s az atombombát sem dobták még le. Érthetetlenül állandó a levegő oxigéntartalma időtlen-idők óta. Lenne csak százalékponttal magasabb, s minden olthatatlan tűzzel égne. Lenne csak szemernyivel alacsonyabb, s megfulladnánk. De irracionálisan állandó.

Add Uram, hogy megértsem, de ha nem érthetem, hogy higgyem, jól van így. Dicsérjelek minduntalan!

 

Cimkék: fájdalom

Kutyalázat [+]

2009. március 10. 10:27 / Jakab

Kedves Istenem! Te mégiscsak vicces vagy, hiába ijesztegetnek veled a rosszabb felnőttek. Bevallom, amikor még kisebb voltam, nem értettem, miért nincs lelke a Csupinak. Jobban mondva, hogy tehettél ilyet, hogy nem adtál neki lelket? Hiszen olyan aranyos kutyus volt, Anyukám szerint okosabb, mint sok ember. Én meg nagyon szerettem, ő meg egyenesen rajongott értem. Annyit azért gondoltam, hogy nem vitatkozok veled. Tudtam, hogy jó vagy, tehát amit mondasz, az is jó. Azt is mondták, hogy a Bibliában ez van írva. Nem pöröltem tehát veled, bár az időskori Jóbot csak később olvastam. De a Csupit nem értettem. Meg az Anyukámat sem.

Ma reggel találkoztunk, nagyon jó volt veled! Azt is köszönöm, hogy azt mondtad a Mazsolának, hogy vesszen el egy picit. Nem izgultam, mert már közel voltunk az utcánkhoz, s amúgy sem szidna meg Ágoston anyukája, ha elveszne a Mazsola, mert mindig összekakilja a kertet.

Na de térjünk vissza: szóval a fekete szeretetkolduska elveszett egy picit. Meglett egy perc múlva, s mint mondtam, de bocs, hogy locsogok, nem is voltam rá mérges. Persze azért úgy csináltam, még kézráemelés is volt, nemcsak irgum-burgum. A Mazsola meg azonnal féloldalra feküdt, s úgy szégyellte magát, hogy azonnal megsajnáltam.

Múltkor Guy mesélte, hogy amikor egy elfelejtettem afrikai országban járták a te kertedet (valami kameruni nemzeti park volt talán), akkor rájuk támadt egy nagy hegyi gorilla. Én már láttam ilyet a National Geographicon, de ő még nem, úgyhogy nagyon megijedt. Tudta, hogy ez egy nagy hím, amelyik őrzi a családot, és megöli a betolakodókat. Hárman voltak. Szerencsére ott volt az egyik angyalod meg az egyik embered a három között, s az mondta a mi Guynknek, hogy hunyászkodjon meg. Ha meg megunta az életét, akkor húzza ki magát és verje ő is a mellét. De leginkább úgy tud gyorsan hozzád jutni, ha a szemébe néz a fránya gorillának. Hát nem nézett. A gorilla meg „did his business", ami valami olyasmi, hogy körülugrálta, velőtrázóan ordított, verte a mellét, a levegőbe boxolt. Szóval fenyegetőzött, meg hőbörgött egy darabig. De Guy meg a két barátja nem szólt egy szót sem, nem szaladt el, hanem meghunyászkodott, ezért el is tudták mesélni nekünk. Meg is mutatta a Guy, nagyon vicces volt, az amerikai lányok majdnem halálra nevették magukat rajta.

Szóval most már értelek, meg az Anyukámat is. Te tényleg okos vagy, hogy ez a Mazsola meg a gorillák jobban tudják, hogyan kell bocsánatot kérni, mint sok ember. Ha ilyen okos vagy, megtennéd, hogy engem is megtanítasz?

Köszönöm!

Cimkék: alázat

Leírás

„...s odaadom cserébe egyetlen földi értékem: személytelen világjobbító filozofálgatásom.”

Minden hétfőn.

Keresés

Keres

Cimkék

állatok (1), adni (1), ajánló (1), alázat (1), ószövetség (1), értelmiség (1), üldöztetés (1), bölcsesség (1), bűn (4), boldogság (1), cigányok (1), erő (1), fájdalom (2), félelem (1), felelősség (1), gonosz (1), gyengeség (2), gyermek (2), hála (1), halál (3), hallani (1), harag (1), húsvét (2), hit (1), hitetlenség (1), ima (6), imasuli (1), káromlás (1), karácsony (1), kegyelem (1), kirekesztés (1), lélek (5), levegőoszlopok (2), meditáció (1), megbocsátás (1), megtérés (1), mennyország (1), mese (1), miatyánk (1), nagyság (1), paradicsom (1), pogányság (1), rohanás (1), sátán (3), számmisztika (1), szentek (2), szentháromság (1), szentmise (2), szentség (1), szenvedés (2), szerencse (1), szeretet (1), tanítványok (1), túlvilág (1), teremtés (1), tisztítótűz (1), titok (1), tudás (1), világ (1)

Bejelentkezés

Felhasználó:

Jelszó:

Belépés Regisztráció

IGEN Cikkgyűjtő

Utolsó hozzászólások

  • Nincsenek hozzászólások.

© 2008-2019, IGEN