Imasuli

"Az egész előretervezett passiójáték már nem játék többé, minden egyes jelenete leképeződik a való életben, mindennapjaik szerves részévé válik anélkül, hogy ennek tudatában lennének."
[A Jezsuita Blog teljes cikke itt olvasható]

"Elkezdődött. Újraéljük Krisztus szenvedését, átélve, hogy értem, helyettem és miattam tette. Holott én nem kértem."
[A Vallásos Ábrándozók cikke itt olvasható]

Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké; KK&TT: Stációk (Zebegény)
[A Reakció két nagyheti bejegyzése: itt és itt]

"Nyilvánvaló, hogy a helyükön kezelt értelmezések közül több is megfér egymás mellett. Ám az, hogy a karácsonyból a téli fény, a húsvétból a nyúl és a tavasz ünnepe lesz, nem csak jelentésváltozás; veszteség is. Lélek és hit tűnik el az ünnepeinkből."
[A Fontolva Haladó blog teljes cikke itt olvasható]

"Míg a karácsony elsősorban családi körben, a születés, az új élet örömében, addig a húsvét inkább a templomban, a közösségben zajlik. Talán ez az egyik legnagyobb különbség, és ezért is kötődik kevesebb családi hagyomány a húsvéthoz. Sok kereső embert nem a karácsonyi éjféli misére hívok, hanem a nagyhétre, mert úgy gondolom, hogy az élet legfőbb kérdéseire a nagyheti liturgiában kaphat választ."
[A Heti Válasz 2008 húsvéti interjúja Horváth Zoltán plébánossal]

Az ünnepeken gyakran végiggondoljuk az eredeti eseményeket. Húsvét tájékán Krisztusunk szenvedését. Mint minden szavának és tettének, ennek is mélységesen mély a jelentése. Megérthető az egyszerűeknek is, de egyben hatalmas titkokat rejt. Az egyik ilyen titok, miért nem vitázott Jézus vádlóival, miért nem védekezett. Miért hallgatott az, aki Názáretben a lincshelyzet közepén nemes egyszerűséggel „áthaladt közöttük és eltávozott", aki farizeusok fondorlatos csapdáit mindig könnyedén romba döntötte, aki még a sátán logikusnak hangzó kísértéseit is könnyedén megcáfolta? Miért hallgatott az utolsó éjszakán, amikor könnyedén megszégyeníthette volna vádlóit? A magyarázat kézenfekvőnek tűnik: ha megvédi magát, nem teljesíti be az Atya akaratát. De emellett más oka is lehetett. Világosabbá válik a dolog, ha a kérdést így fogalmazzuk meg: mi volt a különbség a hitvitákban győzedelmes, betegeket gyógyító és végtelenül erős Krisztus és az utolsó éjszaka végtelenül gyönge Krisztusa között?

A különbség a Getszemáni kertben magára vett bűnök terhe. A becsületes bűnös nem védekezik vádlói előtt, ha tudja, valóban elkövette a bűnt. Ehelyett vall. A becsületes ártatlan vádlott védekezik minden erejéből, mint az Szent Johanna tette hónapokig tartó, kimerítő perében. Urunk ugyanakkor se nem vallott, se nem védekezett. Nem szavazott igennel vagy nemmel saját perében, egyszerűen tartózkodott. Mivel bűnt nem követett el, nem vallhatott maga ellen. Mivel magára vette bűneinket, mégis bűnös volt, ezért nem védekezhetett. Az emberiség minden bűne végtelenül nyomhatta az isteni vállalkat, sokkal inkább fájhatott, mint a korbácsütések és a töviskoszorú. A beteg, szenvedő ember nem képes annak a teljesítménynek a töredékét sem nyújtani, amit egészséges korában. Jézus saját hibáján kívül, de szabad akaratából végtelenül beteg és szenvedő volt. Talán ereje sem volt már megmenteni magát, hiszen ereje az Atyától eredt, s saját tisztasága, bűntelensége, imája nyitott neki csatornát. Jézusnak előző éjszakai döntésével lemondott erről az erőről. Ezek után csak egy lehetősége maradt: hallgatni és tűrni értünk.