Imasuli

Mindig bunkó akartam lenni, ólmosbot, mely - bár elméletileg a Te nevedben - de nagyot üt a világon. Nyomot hagy, úgynevezett jó nyomot. Gyerekkoromtól rövid és dicsőséges életet akartam, mint Achilles, de Te neked sokkal szebb terved volt velem.

A nyáron megtanítottál, hogy ne magam edzzem testben-lélekben-elmében, s ne görnyedjek hétrét, csak Terád figyeljek egy kicsit, hisz' felülről jobban látni a végét. Nem akarok már acélrúd lenni, bár vissza-vissza esem, csak cső, minél vékonyabb fallal, s Feléd fordul eszem. Csak az irány a lényeg, a cső anyaga mindegy. A falvastagság és a hosszúság is mindegy. Összetörhet! - kiált a mérnök, elgörbülhet! - mondja a szerelő, nem bírja majd - véli a hivatásos gyűlölködő. De bírja, nem görbül és nem törik, s ha mégis, az se baj, a matériát, hosszt és erőt mind Te adatod legjobbjaiddal. Nekünk csak egy a dolgunk: a bel-felületre rakódó koszt pucolgassuk, azonnal, alaposan, kíméletlenül vakarjuk. Ne halasszuk! De van egy még fontosabb dolgunk is, hogy Rád forduljunk, pontosan, nem csak 99,999999 százalékosan. Ha pont beállunk, a másik pont adott, ahová kell, pontosan oda sugározzuk sugallatod.

Ha gyújtópont ez, vagy tölcsér a cső, a világ szemében nagyot teszünk, ha rövid, szűkül vagy törik, a világ okosai szemében elveszünk. Nem számít. Nem számít a hatás, a te kezedben van ez, a miénkben csak az irány. Mert végtelen jóságodban szabadságot adtál nekünk, teljes szabadságot adtál, hogy megválasszuk helyzetünk'. Helyzetünk, de nem helyünk, szerencsénk vagy anyagunk, ez a Te kezedben van, jobb után hiába loholunk. De nem csak jobb után, rosszabbat se akarjunk bután, az öncél aberrált, még ha alázat is az álca.

Hálát adok, mert elkészültem, s ha mennem kell, ha maradnom, megértem. Nem értem titkaid, s nem mindig értelek Téged, mégis köszönöm az iránytűséget. Végtelen könnyet, a Könyvet, társakat, Leghatalmasb Coriolis / mágneses erő.