Imasuli

Mindnyájan tudunk úszni, azaz élni, hiszen ezt gyakoroljuk a földön nekünk ajándékozott évtizedek alatt, de evilági és túlvilági életünk bizonytalan. Csak a nagyon szent vagy nagyon balga ember nem aggódik. A balga búvárpipával úszik, csak a víz alá néz, nem veszi észre, hogy a lába nem ér le. Ami már tragikus, Isten szép egét sem veszi észre a feje fölött. Azt hiszi, a zavaros iszap vagy az átlátszóból levő mélykék homály a lételeme, ebben úszik egy darabig, aztán ha elfárad, vége. Célja a többiek megelőzése, ennél többet nem lehet elérni. Erősen tempózik. A Szent ellenben kényelmesen úszik, talán háton. Szépen halad vagy csak lebeg, de szemét a mennyboltra emeli. Tudja, Ki van ott, s azt is tudja, hogy Aki van, lenéz és vigyáz rá.

A legtöbb ember se nem tökéletesen balga, se nem teljesen bölcs (azaz Szent), gyorsban, vagy mellben úszik. Ilyenkor a víz fenekét vagy a mellette úszókat nézi, esetleg a távoli partot, ha költő, filozófus vagy művész az illető. A gyorsúszó néha levegőt vesz, ilyenkor megpillantja egy másodpercre az eget, de gyorsan visszadugja a fejét, hiszen a gyorsúszás lényegi célja a gyors haladás, vagy annak bizonyítása, milyen jól úszunk, nem a nézelődés. Haladás és bizonyítás e világban. Mellúszást lehet kényelmesen és versenystílusban művelni, ez utóbbi esetben a fejünket csak néha dugjuk ki a víz fölé, lényegi célunk szintén a gyorsabb haladás vagy a bizonyítás. Minél jobban és gyorsabban úszunk, annál inkább figyeljük, mennyi idő alatt teszünk meg adott távolságot. Egy passzióból úszó embernek fogalma sincs, mekkora távolságot úszott le, az amatőr sportolók már tisztában vannak edzésadagjukkal és a jobbak másodpercre mérik az idejüket, a profi versenyzőknél a napi kilométerek és a tizedmásodpercek számítanak. Nem is nagyon használják az úszást előrehaladásra természetes vízben (a valódi, Isten által teremtett világban), ide-oda úszkálnak a medencében (a piacból, törvényekből, médiából, Internetből és MMS-ből álló, ember alkotta virtuális világban). Korunkban egyre többen tudnak úszni, de egyre kevesebben nyílt vízben. Egyre gyorsabban, de e gyorsulással csak az adag, a hajsza és a verseny komolyodik, időnk furcsamód egyre kevesebb lesz.

A túlhajtott mellúszás a térdeket teszi tönkre, a gyorsúszás könnyen görnyedtté tesz, a pillangót csak rövidtávon bírni, a búvárpipa és békatalp pedig kissé mesterséges. Emellett az uszodában klór van és fertőzést kaphatunk. A jelek szerint a hátúszás a legegészségesebb, tiszta, természetes vízben.

És még valami, az idővel kapcsolatosan: a szentek általában messzebb jutnak azonos idő alatt - bár nem 50 méteren.