Imasuli

Az írástudók felelősségéért fordulok Hozzád. Hogy tőled jövő kényszer nélkül, legteljesebb szabadságukban megértsék és megéljék, mit jelent tálentumot kapni.

Régen megismertük az írástudót, ruhájáról, modoráról, s arról, hogy ismerte a betűt. Urak és egyszerűek között nem volt átjárás. Ma ismeri a betűt az ács, a takarító, az anya és a professzor. A bölcsesség, az Úr félelme azonban nem nőtt az okossággal. Elfelejtettük a tevét és a tű fokát; a pénz csak egy nagyon korlátozott szintig boldogít, s az okosságként definiálható tudással ugyanez a helyzet. Sokan akarunk urak lenni.

Bölcsek kevesebben. A takarítók közül, aki békélten sorsával, alaposan végzi a munkáját, az építészek közül, aki szépet és maradandót épít. A kutatók közül, aki az isteni rendről beszél a maga területén, s nem a publikációs listáját hizlalgatja. A menedzserek közül a gondnokok, s nem a diktátorok. A betűinfláció korifeusai közül, aki értéket ad, s nem példányszámot áhít.
Mert aki kutyaólat ácsol, legfeljebb ázott kutyát kockáztat, de aki templomot, színházat, vagy társasházat épít, az évszázadokra üzen. Gazdaságtalansági szempontokról és gány munkáról, vagy az Atya szolgálatáról az emberek szolgálatán keresztül.

Ma a nyomtatott betű legalább 90 százaléka szemét. Harsányan akciót hirdet, szirupos álromantikában fürdet, vagy műizgalmat gerjeszt, s ehhez nyugodtan használ fel jó varázsló, becsületes gyilkos vagy éppen megnősült Krisztus figurákat. (Nem tudják mit tesznek, bocsáss meg nekik!)

De legfőképp azokért a valódi írástudókért fohászkodom, akiknek ecsetvonásai, papírra vetett szavai vagy alapra húzott falai a Te ragyogásodat kell tükrözzék. Végül azokért könyörgök, akik olyan hivatást bírnak, ahol nem lehet hibázni: a szülőkért és legfőképp a papokért. Saját erejükből és ügyességükből tegyenek meg mindent, de ismerjék fel, hogy a felelősségük mérhetetlen és összeroppannak alatta. Csak egy teheti pihekönnyűvé. Kegyelmet!