Imasuli

Minden jámbor Szentírás-olvasónak szemébe tűnik, hogy az ószövetség sok helyen szinte csöpög a vértől. Az erőszakos jelenetek előfordulása nem is, de durvasága vetekszik a mai beteg elmék által gyártott horrorfilmekkel. Amikor a hivvita Hémor fia meggyalázza Dínát, Jákob lányát, az idegen nép megbánja és jóvá akarja tenni bűnét. Törvény szerint megkérik a lányt, nagy nászajándékot adnak, szövetséget kötnek a zsidókkal és körülmetélkednek. A zsidók azonban harmadnapon felrúgják a szövetséget, lemészárolják a férfiakat, a nőket és gyerekeket rabszolgaságba viszik. (Ter, 34).

Ez a tett nehezen fér össze a mi megbocsátó Isten képünkkel. Judit Istenhez fohászkodva lefejezi Holofernészt, az ellenség vezérét, amint a leírásból kitűnik, szent tettként. Amikor Dávid vonakodik megölni a legyőzött ellenséges királyt, maga a próféta teszi meg, hiszen emlékszik a mózesi törvényre: „Azokban a városokban azonban, amelyeket birtokul nyersz, egyáltalában senkit se hagyj életben, hanem hányd kard élére a lakosokat, tudniillik a hetitákat, az amoritákat, a kánaániakat, a perizitákat, a hivvitákat és a jebuzitákat, úgy ahogy az Úr megparancsolta neked..." (MTörv 20, 16)

Mi hát a magyarázat? Először maga a törvény folytatása ad választ: „...hogy meg ne találjanak tanítani titeket arra, hogy elkövessétek mindazokat az utálatosságokat, amelyeket ők cselekedtek isteneiknek, s vétkezzetek az Úr, a ti Istenetek ellen." Felhozhatjuk a kor más kultúráját is, ahol az emberéletet még nem mai értékkel mérték. Közelebb járunk a lényeghez, ha a bűn és bűnhődés viszonyát nézzük az ószövetségi időkben: nem jött még el Krisztus, aki a bűneinket eltörölte. Lehet, hogy a lemészárolt népek végső soron üdvösségüket nyerték el azzal, hogy megkapták jogos büntetésüket. Az igazi kulcs persze Jézus, aki újjáalkotott mindent, megadva Péternek és az egyháznak a feloldozás hatalmát. Nincs szükség többé az erőszakra, ez az a béke, amit Krisztus adott övéinek.

Nem csak egy békés ember jópéldájáról van szó, hanem arról, hogy soha többé nem kell erőszakhoz folyamodnia Isten kiválasztottjainak. Valóban: amikor Péter kardot ragad a getszemáni kertben, mestere megfeddi. Sokan értik félre ezt a békét, s tesznek szemrehányást Istennek, amikor békés szándékaik ellenére is erőszak éri őket. Azt, hogy békén hagynak minket, Jézus sohasem ígérte. Sőt. A nyolc boldogságban azoknak adja a mennyek országát, akik sírnak, akiket gyaláznak és üldöznek. Ezt azonban nem viszonozhatják a régi módon, mert Isten fiai békeszerzők, szelídek és irgalmasok.
Elítélhetjük-e a kiválasztott nép véres cselekedeteit? Semmiképpen, hiszen híven követték az Igazságos Bíró törvényét. De az Igazságot az Egyszülött Fiú újjáalkotta, s az Ő nekünk adott békéje, az erőszak kényszerétől való megszabadulás egyike felmérhetetlen ajándékainak.